A legtöbb felnőtt a mesélés örömét akkor tapasztalja újra, amikor a saját csemetéjének kezd mesélni. Gyakran felmerülő kérdés, hogy mikor kezdjünk meséket mondani a gyereknek, kisbabának. Ma már bebizonyított tény, hogy a mondókázást, mesélést nem lehet elég korán kezdeni, az anyanyelvi tapasztalás már a magzati korban elkezdődik, így a nyelv ritmusossága, a hanglejtés ebben a korai szakaszban érzékelhetővé válik a születendő kisbaba számára. A születés előtt és a születés után mesélt történetek akár egy egész életen át szolgálhatnak érzelmi útravalóul.
A hangos olvasás gyakorlata többnyire kikopik a felnőtt korra, ezért különösen fontos időt szánni a saját felolvasó hangunk megtalálására. A Pont, pont vesszőcskében ehhez nyújtanak segítséget azok a zárójeles, magyarázó részek, amelyek útmutatás kínálnak arra vonatkozóan, milyen hanglejtéssel olvassuk fel az adott sorokat, miként tudunk a hangunkkal játszva tovább emelni a mesehallgatás élményén. A népmesékben előforduló, ma már ritkábban használt kifejezésekre találunk magyarázó részeket, arra az esetre, ha a burgundiról elsőre nem a répa jutna az eszünkbe, vagy, ha a hallgatóság kíváncsi a ritkábban hallott, használt szavak jelentésére.
A kötet hét témakörre bontva tartalmaz verseket, mondókákat, meséket, körbejárva olyan kérdéseket, amelyek valamennyi gyerek fejében megfordulnak. Az első fejezetben a születésről, életről és halálról, újjászületésről olvashatunk mondókákat és meséket, a másodikban a testről és az emberről, a harmadikban minden történet az evés és az ivás körül forog. A negyedik fejezet történetei a családról, barátokról és ellenfelekről szólnak. Bár a korábbi fejezetekben is megjelennek az állatok, az ötödik fejezet csakis a róluk szóló történetek köré épül. A hatodik fejezet egy nehezebben megfogható fogalmat jár körbe, komplexebb kérdésekre adhat válaszokat, az erőről olvashatunk benne, ami szintén az élet fontos része. Az utolsó fejezet négy pici mesével zárja a kötetet.
A mondókázás és mesélés hatására fejlődik a gyerekek képzelőereje, gyarapodik a szókincsük, és új ismereteket szerezhetnek a világról. A mondókák fejlesztik a ritmusérzéket, sőt, még a motoros készséget is, például azoknál a mondókáknál, amikor a kezeket is játékra lehet hívni. A mesékben megjelenő helyzeteket, mondókákat észrevétlenül illeszthetjük bele a hétköznapokba, kialakítva a saját családi rítusainkat. A mesék és mondókák minden résztvevő számára kellemesebbé varázsolhatják az olyan hétköznapi tevékenységeket, amelyekhez a legkisebbeknek sokszor nincs kedvük. Ilyen lehet a körömvágás, fürdés, öltözködés, elindulás, evés, és persze mesével, mondókákkal könnyebben valósulhat meg az ellazulás, és az elalváshoz való készülődés. A kötetben számtalan, a gyerekeket foglalkoztató nagy kérdésre találhatunk válaszokat, amelyek által többek között megmagyarázható az, miért tudnak az állatok születésük után szinte egyből lábra állni, miközben a babák csak egy éves koruk körül, miért nem szívleli egymást a kutya és a macska, a nyulak farka miért rövid vagy éppen miért hosszú a szamár füle.
A Pont, pont vesszőcske könyvtárgyként is magával ragadó élményt nyújt. Kürti Andrea illusztrációi olyan karaktereket is szerethetővé varázsolnak, mint a félelmetes farkas vagy a medve, de rajtuk kívül még számtalan tüneményes állat és ember karakter, gyönyörű virág és fa elevenedik meg a lapokon. A kreatív képi megoldásoknak köszönhetően a csip, csip csóka egy újabb madárfajként jelenik meg, a babok a bablevescsárdában táncra perdülnek, de láthatóvá válik az is, hogy áll a kalap egy krumplinak. A könyvet mindenki a sajátjává varázsolhatja, erre dedikált hely került kialakításra, ahová képek ragaszthatóak be a gyerekről és a családról, illetve beírható a gyerek neve is, amely által emlékőrzővé is válhat a Pont, pont vesszőcske.
A könyvespolcról nem hiányozhat a Pont, pont vesszőcske, szerezd be most!
