„Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk…” Igazi öröm tapasztalni, hogy Simone Weil megfontolásra méltó gondolata megnyugvást áhító világunkban ezrek kapaszkodója és segítője lett. Láttam faliújságon, diákszobák falán, könyvjelzőn, alkalmi ajándékok kísérőjeként, a hozzá tartozó történettel pszichológus „receptjén”, templomi hirdetőtáblán, osztályfőnöki óra témájaként, baráti találkozók címadó gondolataként. A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetére. A közönség szeretetét elnyert Pipacsvirágom és a Bodobács után, a Lábujjhegyen is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint út közben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra… Schäffer Erzsébet
