Jens Haarder tizenhárom éves volt, amikor elveszítette az édesapját. De szerencsére megtanulta, hogyan lehet megőrizni a halottakat az örökkévalóság számára. Fenyőgyantával.
Jens a világtól elzárva, egy szigeten él édesanyjával, amíg egy nap meg nem ismeri Mariát: szerelmes lesz, megnősül, családot alapít. Felelős családfőként pedig elhatározza, hogy megóv mindent és mindenkit, akit szeret. Bármi áron.
Liv Haarder hatéves, és tébolyult édesapja bűvkörében cseperedik egy csapdákkal körülvett, szeméttel és lopott holmival elbarikádozott házban. Szülei halottnak nyilváníttatták, a külvilág számára ő nem is létezik: nem jár iskolába, nincsenek barátai, a természet az otthona, a sötétség az egyetlen társa. A sötétség, ami elnyeli a fájdalmat.

A Fenyőgyanta a veszteségtől való görcsös félelemről, a meghasonlottságról és a paranoiáról szól, valamint arról, mit jelent a szeretet – egy beteg elme nézőpontjából.
Különleges skandináv krimi, melynek fojtogató légköre sokáig nem ereszt.