Megvacsoráztak, és ettől a naptól fogva elválaszthatatlanok voltak. A Szivárványosról kiderült, hogy szépen tud énekelni: a Csillagszemű rögtön be is léptette az Erdei Bogárkórusba. A Szivárványos lassan megismerkedett az erdő bogaraival, akik megkedvelték és befogadták maguk közé. A két jó barát esténként együtt nézte a naplementét a fehér szikla alól, közben forró csokoládét szürcsöltek. Az életük már nem is lehetett volna boldogabb, amikor egy nap, egy borongós, szürke reggelen a Csillagszemű nagy jajveszékelésre ébredt.