Bodobács
Schäffer Erzsébet
Hajnalban, amikor hazaindultam, egy embert láttam lefelé menni a hegyről. Lassan világosodott.
Bementem egy autómosóba. A kocsi merő sár volt. Fiatal fiú kezelte a gépet. Lehúztam az ablakot.
– Egy kislány született az éjjel…
Rám nézett.
– Hogy hívják?
– Minka.
– Legyen boldog élete.
– Köszönöm – mondtam, és csak ültem.
A fiú meg csak állt, lesett derülten.
– Egy mosás lesz – néztem rá. És nem gondoltam semmire. Néztem az autómosó óriási keféit, egyszerű és jó volt minden.
– Hát akkor most ünnepire mossuk – biztatott a fiú, és odahajolt.
Bodobács
Schäffer Erzsébet
Hajnalban, amikor hazaindultam, egy embert láttam lefelé menni a hegyről. Lassan világosodott.
Bementem egy autómosóba. A kocsi merő sár volt. Fiatal fiú kezelte a gépet. Lehúztam az ablakot.
– Egy kislány született az éjjel…
Rám nézett.
– Hogy hívják?
– Minka.
– Legyen boldog élete.
– Köszönöm – mondtam, és csak ültem.
A fiú meg csak állt, lesett derülten.
– Egy mosás lesz – néztem rá. És nem gondoltam semmire. Néztem az autómosó óriási keféit, egyszerű és jó volt minden.
– Hát akkor most ünnepire mossuk – biztatott a fiú, és odahajolt.